A rovás íráscsalád az eurázsiai íráskultúra része, több ezer éven keresztül szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban fejlődött az ókori civilizációk írásműveltségeivel. Az elmúlt évezred folyamán azonban a rovás íráscsalád tagjai fokozatosan veszítettek jelentőségükből, használatuk visszaszorult, s többségüké meg is szűnt. A Kárpát-medence, Kelet-Európa és Közép-Ázsia különböző népeit egykor összekötő íráscsalád egyetlen – de bizonyíthatóan máig folyamatos – használatban maradt tagja a székely-magyar rovás, amely így a teljes rovásműveltség történelmi örökösének tekinthető.

A székely-magyar rovás azonban nem csak az emberiség egyetemes kulturális örökségének képezi részét, hanem a legfontosabb magyar szellemi kincsek egyike is, hiszen a magyar nyelv és kultúra meghatározó elemeivel (hagyományok, művészetek, hitvilág) alkot szerves egységet. A rovásműveltség a jelenben is a magyarság kiemelt szellemi erőforrásai közé tartozik, ami miatt nemzeti írásunk ismerete, oktatása, kutatása és megőrzése – főleg a korszerű, hétköznapi használata és fejlesztése – fontos össztársadalmi feladat

A 2009-ben létrejött Rovás Alapítvány ebben a munkában vállal szerepet.